VASSNÉ DR. KOVÁCS EMŐKE

ÜNNEPI KÖSZÖNTÉSE ÉS MÉLTATÁSA

az MLSZSZ által alapított

SARBÓ ARTÚR-DÍJ

2013. november 16-i átadásán

 

 

Tisztelt Vassné dr. Kovács Emőke Professzor Asszony!

Logopédus generációkat útjára bocsátó tisztelt Tanárunk!

Kedves Emőke!

 

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a mai ünnepi alkalommal köszöntselek, és elmondjam, miért tartunk érdemesnek arra, hogy a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége évente egy főnek adományozható kitüntetését, a Sarbó Artúr-díjat neked átadjuk.

 

Ebben a teremben talán nincs is olyan logopédus, akit ne tanítottál volna a logopédia rejtelmeire, akinek ne lett volna kötelezően elolvasandó feladata műveid tanulmányozása.

 

Mindazok, akik itt vagyunk, és téged nagy szeretettel köszönthetünk, hálásak lehetünk azért, mert

·        tudományos-oktatói munkásságod során mindig a legkorszerűbbet adtad,

·        mindig a szakszerűséget tartottad szem előtt,

·        mindig gondoltál arra, hogy tanítványaid elhelyezkedését, munkába állását elősegítsd, és a megfelelő helyre kerüljenek,

·        mindig az lebegett szemed előtt, hogy nincs annál fontosabb, mint a ránk bízott tanítványokért mindent megtenni, érdekeiket érvényesíteni, és nem utolsósorban,

·        soha sem feledkeztél meg arról, hogy a logopédusnak kitüntetett szerepe van a magyar nyelv hangzó és írott oldalának ápolásában.

 

1933. március 6-án születtél Nagykőrösön.

Gyógypedagógiai tanári diplomát 1954-ben szereztél.

Első munkahelyed 1954—55-ben Gyulán volt, ahol gyógypedagógusként dolgoztál.

1957 és 1958 között Vácott, a siketek méltán híres intézetében tanítottál.

1958-tól 1963-ig a logopédia nagy történelmi múltra visszatekintő műhelyében, a budapesti Beszédjavító Intézetben logopédusként végezted munkádat.

1963-ban kerültél a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, a Bethlen térre. Előbb a Gyógypedagógiai Tanszék, majd a Fonetikai és Logopédiai Tanszék oktatója lettél. Itt végezted nem könnyű tanszékvezetői munkádat 1987-től 1998-ig, és lettél főiskolai tanár, professzor. Közben 1986-ban a prágai Károly Egyetemen a nyelvtudományok kandidátusi címét szerezted meg az orális szigmatizmusok kísérleti fonetikai vizsgálatából készített disszertációddal.

 

Oktatói-tudományos tevékenységed mindig figyelemmel volt a nemzetközi szakirodalomra, amelyhez nélkülözhetetlen volt magas szintű angol nyelvtudásod, de a cseh nyelv ismerete is segített ebben.

 

Nevedhez fűződik — elődeid munkásságára is támaszkodva — számos új tantárgy és témakör bevezetése a logopédusok képzésébe. Ilyenek voltak: a diszlexia, a diszkalkulia, a pszichomotoros fejlesztés, az augmentatív kommunikáció, de ne feledkezzünk meg az orrhagzós beszédről, a bábjáték logopédiai alkalmazásáról és a nyelvlökéses nyelésről sem, amelyek kiváló művelője vagy. A sort folytathatnánk…

 

Jelentős szereped volt a főiskola különböző tantervei logopédiát érintő részeinek kidolgozásában: a logopédustanár- és logopédusterapeuta-képzés tantervi tartalmainak meghatározásában, a nyelv- és beszédfejlesztő szakirányú továbbképzés tárgyainak és tematikáinak megalkotásában.

 

Tudományos tevékenységed rendkívül szerteágazó, és külön figyelemre méltó, hogy a logopédiát sohasem úgy tekintetted, mint elszigetelt szakmát, hanem a különböző tudományterületekkel (gyógypedagógia, orvostudomány, nyelvészet, pszichológia, pszicholingvisztika, szociológia-szociálpszichológia) és azok képviselőivel szoros együttműködésben művelendő szakterületet.

 

Ha megnézzük szakirodalmi munkásságodat, az interdiszciplinaritás (vagyis a tudományok közötti együttműködés) szembetűnő. Rehák Gizella fogszakorvossal a fogrendellenességek és az artikulációs zavarok összefüggéseit kutattad. Kassai Ilona nyelvésszel a szóelemzés és a verbális emlékezet óvodáskori fejlődésének rejtelmeit, a hadarás jellegzetességeit vizsgáltad. Vicsy Klára akusztikussal a halló és hallássérült gyermekek artikulációs zavarainak korrekcióját segítő számítógépes eljárás fonetikai-logopédiai elméleti megalapozásában és kidolgozásában vettél részt. Hirschberg Jenő fül-orr-gégész, foniáter szakorvossal számos területen dolgoztál együtt. Szépe György nyelvésszel a logopédia tudományelméleti kérdéseivel foglalkoztál — hogy csak a legfontosabbakat említsem.

 

Tevékenységed nem korlátozódott főiskolai-egyetemi oktatómunkádra. Tevékeny résztvevője voltál különböző társaságoknak: Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság, Nyelvtudományi Társaság, Magyar Olvasástársaság, Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete, Bliss Alapítvány. De nem hagyhatjuk ki egyesületünket, a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségét sem, amelynek alapítója és tiszteletbeli elnöke vagy. A felsorolt társaságok konferenciáin előadásaiddal, megszólalásaiddal a logopédia ügyét szolgáltad, akárcsak az MTA Anyanyelvi Albizottságában.

 

Fontos tudnunk, hogy jelentős volt nemzetközi szereped a magyarországi logopédia meg- és elismertetésében: az IALP, az EASE, a NESA, az IRA konferenciáin (Bécs, Interlaken, Hannover; Helsinki; Budapest; Edinburg), az Oului Egyetemen; vendégelőadói tevékenységed ugyanitt és Bécsben; szakmai tanulmányútjaid az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Finnországban és Svédországban. Itt szerzett ismereteidet oktató-tudományos munkádba is beépítetted.

 

Nem sorolom fel gazdag szakmai publikációd mindegyikét, ezekről mindannyian tudunk, könyvtárainkban hozzáférhetők. Mégis szeretném, ha a számomra legfontosabbakat, a korszakalkotókat megemlíthetném. A felsorolás – természetesen – szubjektív, és tanítványod, az én szemüvegemen át készült:

·        Kovács Emőke – Mérei Ferencné (összeáll., 1969): Tanulmányok a logopédia köréből. Tankönyvkiadó, Budapest.

·        Kovács Emőke (szerk., 1970): Logopédiai jegyzet I. Tankönyvkiadó, Budapest.

·        Vassné Kovács Emőke – Subosits István (szerk., 1973): A beszéd és zavarai. Tankönyvkiadó, Budapest.

·        V. Kovács Emőke (1974): Az öröklött beszédgyengeség. In Általános Nyelvészeti Tanulmányok. X. A nyelv hangdomíniuma. Akadémiai Kiadó, Budapest.

·        Mérei Vera – Vassné Kovács Emőke (szerk., 1976): Előadások a beszédkutatás területéről. Tankönyvkiadó, Budapest.

·        Vassné Kovács Emőke (szerk., 1977): Szemelvények a dyslexia köréből. Tankönyvkiadó, Budapest.

·        Vassné Kovács Emőke – Rehák Gizella (1980): A nyelvlökéses nyelés. Tankönyvkiadó, Budapest.

·        Vassné Kovács Emőke (szerk., 1991): Szemelvények a hadarás témaköréből. Tankönyvkiadó, Budapest. (Második kiadása: Eötvös József Kiadó, Budapest, 2011.)

 

Végül szeretném megköszönni azt is, hogy tudományos diákköri hallgatóként részt vehettem abban a munkában, amelyet Meixner Ildikóval kezdtél, végül pedig megalkottad az Inizan-teszt hazai felhasználásának lehetőségét, amellyel az olvasási zavarok előrejelzésének egyik módszere megvalósult, és amellyel logopédusaink eszköztárát bővítetted, én pedig első publikációs lehetőségemet kaptam meg (Csetneki Lászlóval együtt).

 

Sarbó Artúr a magyar logopédia kiemelkedő alakja, nevét egyik előadótermünk is őrzi. Mindannyian szeretnénk megfelelni az általa felállított mércének. Te biztosan megfelelsz ennek.

 

Kedves Professzor Asszony!

Kedves Tanárnőnk!

Kedves Emőke!

 

A fentiek bizonyítják, hogy a magyarországi logopédia kiteljesedésében hatalmas szereped volt, és méltó helyre kerül egyesületünk Sarbó Artúr-díja. Kérlek, fogadd tőlünk hálánk és szeretetünk jeléül.

 

Sok szeretettel kívánjuk, hogy folytasd munkásságodat mindannyiunk javára.

 

 

A Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségének

elnöksége és tagsága nevében

sok szeretettel köszönt

ez alkalomból

tanítványod és munkatársad:

Lőrik József