Elhunyt Marosits Istvánné logopédus, az ELTE BGGYK Gyakorló Logopédiai Intézetének egykori vezető tanára.

 

MAROSITS ISTVÁNNÉ
1946-2018

 

Varázslatos ember volt, varázslatos terapeuta. Logopédusok nemzedékét tanította a logopédiára, mutatta meg, hogy a tudáson, ismereteken, gyakorlati tapasztalatokon túl mennyire fontos a logopédus személyisége, empátiája, elfogadása, megértése, amelyen keresztül tanítványainkat, klienseinket a pozitív változások felé tudjuk mozdítani.

Életpályája

Gyógypedagógiai tanári diplomáját 1969-ben szerezte meg a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Pályakezdőként, 1969 és 1973 között, a XV. kerületi Kisegítő Iskolában dolgozott gyógypedagógusként, ahol a logopédiai munkát délutánonként – túlórában – a kerület iskoláiban végezte. Majd 1973-tól 1981-ig a XVI. kerület logopédusa volt, kezdetben egyedüli szakembereként a logopédiának. A mai szakemberek számára is példa értékű módon mérte fel az egész kerület óvodásainak, iskolásainak beszédállapotát, ennek köszönhetően további logopédus státuszokat hoztak létre a kerület beszédhibásainak ellátására. Később a kerület Logopédiai Munkaközösségének vezetője lett, ebben a minőségében szervezte meg – a kerület nagy földrajzi kiterjedését is figyelembe véve – a logopédiai ellátási körzeteket. 1975-től már a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gyakorlatvezető tanárának kérték fel. Ettől az időponttól kezdve nagy hangsúlyt kapott pályáján a jövő szakembereinek felkészítése, tudásának, tapasztalatainak átadása az új nemzedék számára. Szakmai elismerésnek tekinthető, hogy 1981-ben felkérték, pályázza meg az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola újonnan induló Gyakorló Logopédiai Intézetének gyakorlatvezető tanári állását. Ebben az intézményben 1981 és 2004 között munkaközösség-vezetője volt a Diszlexiaveszélyeztetett gyermekek munkacsoportjának, szakmai irányítója is egyben e logopédiai diagnosztikus kategória vizsgálati metódusának, terápiájának, az érintettek csoportokba helyezésének. Tapasztalatai alapján állította össze a Diszlexiaprevenciós Tesztcsomagot (DPT), amelynek célja volt a korai (óvodáskori) felismerés, az olvasáshoz, íráshoz szükséges részképességek feltérképezése. Ez a vizsgálat akkor Magyarországon, egyedülálló módon teremtette meg a lehetőségét a diszlexiaprevenció, -terápia és a fejlesztés irányainak, tartalmainak sérülésspecifikus meghatározását. 2004 és 2009 között az ELTE BGGYK Gyakorló Általános Iskola és Módszertani Központ Logopédiai Tagozatának gyakorlatvezető tanára volt. Az egyre növekvő számú logopédiai osztályok vizsgálati rendszerének kidolgozásában, a terápiás tervek elkészítésében vett részt. E logopédiai tagozat számára dolgozta ki – az első osztálytól a negyedik osztályig – a diszlexiaprevenció és -reedukáció tartalmait. Ennek a munkának az összefoglalásaként készítette el a Testvérbetűk (2014) című könyvét, amelynek célja, hogy hang-, betű- és szószinten differenciáltassa a hasonló hangzású, illetve optikailag téveszthető betűket. Fontos volt számára, hogy a gyermekek ennek segítségével rutint szerezzenek a szóolvasás szintjén, amellyel a mondatolvasás sikerességét kívánta előkészíteni. Ebben az időszakban a súlyos artikulációs és nyelvi problémákkal küzdő gyermekek inspirálták arra, hogy a hangzók elhúzódó automatizálására, differenciálására, a spontán beszédbe építésére változatos, nagyszámú feladatlapokat dolgozzon ki, amelyeket játékos beszédtechnikai elemekkel is ötvözött. A Tudod-e? (2005) című készségfejlesztő füzete az olvasástanítás előkészítésére szolgál. A Betűző (2002) című munkája a már olvasni tanuló gyermekeknek nyújt segítséget. Mindkét könyvéhez részletes útmutatót is készített. Afáziaterapeutaként dolgozott a felnőttellátás területén is, kórházban, az otthonápolásban és ambuláns keretek között. Rendszeresen tartott előadásokat a „Bárczi” által szervezett intenzív posztgraduális képzéseken, a másoddiplomás Nyelv- és beszédfejlesztő pedagógusképzésen is. Számtalan diszlexia-továbbképzést tartott vidéki és budapesti logopédiai munkaközösségeknek. Palotás Gábor irányítása alatt több éven át végzett dichotikus hallásvizsgálatokat. Szaktanácsadója volt a FEFA Tanulási és magatartási zavarok komplex terápiájában részt vevő gyermekek vizsgálata és fejlesztő programja projektjének, melynek összeállításában is részt vett. Ennek eredményeiről számos előadásban számolt be a szakma előtt. Aktív pályafutását 2009-ben fejezte be.

Legfontosabb publikációi:

• Marosits Istvánné (1986): A sérült részképességek feltárása és fejlesztése. Gyógypedagógiai Szemle, 1. sz.
• Marosits Istvánné (1987): A részfunkciózavarok feltárása és terápiája a diszlexia prevenciós egyéniesített foglalkozásokon. In BGGYTK Tudományos Közleményei. X. Évkönyv, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest.
• Marosits Istvánné (1990): Diszlexia veszélyeztetettség, szempontok a sérült részképességek fejlesztési programjához. Fejlesztő Pedagógia, 2. sz.
• Marosits Istvánné (1992): A diszlexia veszélyeztetettség jelei az óvodáskorban. Fejlesztő Pedagógia, 1–2 sz.
• Marosits Istvánné (1993): Tanítási tervezetek a hadarás megelőzésére. In Hadarás (szerk. Vassné dr. Kovács Emőke), OKI, Budapest.
• Marosits Istvánné (1999): A diszlexiaveszélyeztetettség vizsgálata. In Logopédiai vizsgálatok kézikönyve (szerk. Juhász Á.), Új Múzsa Kiadó, Budapest.
• Marosits Istvánné (2002): Betűző – Betűtanuló lapok olvasni tanuló gyerekek számára. Logopédia Kiadó, Budapest.
• Marosits Istvánné (2005): Tudod-e? Logopédia Kiadó, Budapest.
• Marosits Istvánné (2014): Testvérbetűk – Tankönyv a betűk differenciálásához. Logopédia Kiadó, Budapest.

Lektorálta:

Korompai Istvánné (2005): Cserebere I. – Differenciáló és automatizáló gyakorlóanyag a pöszeség javításához. 1–4 oszt. Logopédia Kiadó, Budapest.
Hornyákné Tarnai Klára (2006): Betűsuli 1. – Képességfejlesztő munkatankönyv a kisbetűk tanulásához. Logopédia Kiadó, Budapest.
Kárpáti Tamásné, Tasnádyné Pap Zsuzsanna, Vajda Sándorné (2001): Betűről betűre – Olvasásfejlesztő füzetek 3. – ty, gy, ny, ly. Krónika Nova Kiadó.